ÁlomPortál

  Lassan lépkedek a hídon . Csupán derengő fényt ad az aláhullott por , más nem óv a ködként körém telepedő sötétségtől . Óvatos vagyok , nem hagyhatom , hogy akárcsak egy keveset is lesöpörjek a keskeny járatról . A sötétség mohón falná el a fényét és ha megtehetné engem is megfojtana . Ennyi védelmem maradt , a keskeny üveghíd és a ráhullott csillagpor .    Szorosan ölelem át magam , hogy ne remegjek . Lépés lépés után . Nem nézek bele a sötétségbe ... Rettegek , hogy visszanézne rám .    Elérek a veszélyes részhez. Itt alig - alig van egy vékony rétegnyi a fényből. A suttogás felerősödik, disszonáns hangok zúgnak a nem létező viharban. Hallom az orkán üvöltését, de a szél nem ér el hozzám. Mélyeket lélegzem, erőszakkal csillapítom dübörgő szívverésem. A sötét vihar hangjai egyre erősebbek, de én nem hiszek bennük, nem léteznek...    Ugye nem léteznek ?   Összeszorítom a fogam. Csak a hidat nézem és...

  Rientel páncélja halkan koppant a padlón, amikor féltérdre ereszkedett a primarchája előtt, mélybordó köpenye vértócsaként terült szét körülötte. Bár jobban mondva inkább a primarchája mögött volt, Curze ugyanis látványosan nem vett tudomást a teremben tartózkodó fiáról. Helyette a vérrel összemázolt falat tanulmányozta. Az astartes nem tudta kitől származik, merthogy, egyetlen holttestet sem látott a félhomályos helyiségben. Persze, ez nem jelentette azt, hogy nem is volt bent egy sem. Voltak olyan pontjai Curze szobájának, amik annyira sötét árnyak között rejtőztek, hogy még az űrgárdista felfokozott, sötétséghez szokott szemei sem láthattak át rajtuk. Persze Curze ott is látott... Az Éjszakai Vadász mindent látott.    Rientel nem mozdult meg és nem adott ki hangot . Igyekezett minél halkabban és lassabban lélegezni . Nem viselte a sisakját , az tiszteletlenség és gyávaság lenne a primarcha szentéjében . Páncélkesztyűs öklében lazán tartott...